Pogányság és gyökér.
A KEGYELEM
Ak.57 old. Miben vagyok még „pogány”? Mindenben légy! Mert az a gyökér.
-Jelen esetben a pogány szó, a legnagyobb valószínűséggel a vallástalanságot jelöli. Azért a vallástalanságot, mert a történelem során használt pogány szó a keresztényeknél a nem keresztényt, az iszlámban az istent tagadó hitetlent (gyaur) jelenteti.
Érdekes módon a zsidók szóhasználatában a héber gójim szava azt jelenti, hogy népek, nemzetek. Ezt fordították át az eredeti jelentéstől eltérő, pejoratív kicsengésű pogány szóra. Ebben az értelmezésben minden vallás számára, a más vallású a pogány. Az angyal értelmezésében meg az, akit minden vallás pogánynak mond.
A vallás, jelen esetben az egyházak tanításának a szellemisége, mivel minden vallást, kizárólag egyházi keretek között lehet csak képviselni. A vallás azt jelenti, hogy az Istenről való közös gondolkodás. Az egyház pedig ennek a kerete.
Az evangéliumokban a görög eklessia szót egyháznak fordították (nem véletlenül), bár a politikai erőt képviselő nép gyűlését és gyülekezetét jelölte. Közben az eredeti héber kahal kifejezés, Izráel fiainak a népgyűlését, vagy a nép vezetőinek a tanácskozását jelenti.
Mindez a kereszténységen belül azt a kérdést veti fel, hogy lehet-e az egyházakon kívül Istenben hívő az ember. Magyarán szólva, lehet e úgy Jézusban hinni, hogy az illető nem tartozik egyetlen keresztény egyházba sem?
A Hang válasza erre a kérdésre az, hogy: Sem egyházak nélkül, sem egyházak által nem lehet Hozzám tartozni (Hang 222.).
Viszont az angyal tanítása szerint, valójában csak egyházak nélkül lehet Jézushoz tartozni. Pogány módon, SZABADON.
Úgy tűnik, hogy ha az angyalok tanítottjai, Hanna, Gitta, Lili és József vallásos lett volna, akkor az angyalok nem kezdeményeztek volna párbeszédet velük, hiszen képtelenek lettek volna az ÚJ befogadására. Márpedig a tanítványságnak ez a gyökere. Ez bizony azt is jelenti, hogy minden egyházában hívő, amíg nem lesz SZABAD a vallásától, addig bálványimádó. Ezt azzal lehet igazolni, hogy nem a hittől átjárt, józan ésszel megismerhető, hanem az egyháza által keretbe foglalt vallása istenében hisz. Ez az isten pedig minden esetben, maga az adott egyház. Az-az egyház, ami emberekből áll.
Ak.42. old. Lili: Én még nagyon akarom keresni az Atyát.-Ő KERES TÉGED. TE CSAK ENGEDJ!
-Ezzel az angyal azt is állítja, hogy az Atya a pogányok között keres, nem pedig a hitükben elkötelezettek között. Ilyenkor az ember tudatos keresési szándéka, egy tudatalatti válasz az Atya őt keresésére.
Jézus azt tanítja: Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és egy közülük eltéved (elcsatangol), nem hagyja-e a hegyoldalon a kilencvenkilencet és elmegy, hogy megkeresse az eltévedtet? (Mt.18.12,).
Ez azt jelenti, hogy az Isten szeretetére éhes ember, az Atya keresésére válaszolt a megtérésével, az Őt elfogadásával. Valójában azzal, hogy Jézus itt maradt a földön az Igéjében (tanításában), folyamatosan azt kérdezi mindenkitől, hogy hisz-e Benne? Ez jelenti azt, hogy: az ajtóhoz álltam és zörgetek (Jel.3.20,), és ez azonos az ébredő, a megszólaló lelkiismerettel.
Jézus minden emberhez szólóan tanítja, hogy: keressétek először az Isten királyi uralmát és igazság(osság)át (Mt.6.33,). Ezt a királyi uralmat, csak a tanítványi lelkületben feltett kérdéseken keresztül lehet megtalálni. Viszont a kérdésekre való válasz, háttérbe nem szorítható, el nem fojtható igényét a lelkiismeret szítja. Az a lelkiismeret, amit a létbe teremtésében kapott az Istentől az ember.
Viszont ha ebben a keresésben az egyén törekvése érvényesül, akkor ezzel, kiveszi az irányítást az Atya ’kezéből’. Minden megfordulásnak, megtérésnek az a lelki tartalma, hogy a szellemi sötétségnek hátat fordító ember rálép arra a nagyon keskeny, még alig látható ösvényre, amin ha elindul, akkor az egyre láthatóbb, világosabb és szeretésben kibontakozó úttá válik. Viszont, ha elindult, akkor ezzel önmagát az Istenre bízta. De ha ez nem tudatosodik benne, akkor ennek az a következménye, hogy a gyakorlatban nem az Urára figyel, hanem önmagára. Arra az önmagára, amelyik a saját természetét, személyiségét, előbb-utóbb akadályként él meg az Atyához fűződő kapcsolatában.