Egység az őrangyallal.
A KEGYELEM
Mikor vagyok egy az őrangyalommal?
-Akkor, amikor a tanítvány feladata ezt megkívánja, és ezt képes megvalósítani is, mert lehetőséget ad erre a látásmódja. Ezt igazolja vissza az Ak. 122. oldalán olvasható felszólítás, hogy: legyünk egyek egy pillanatig!
Arról nincs értelme beszélni, hogy mikor, és hogyan lesz az ember végleg egy az őrangyalával, mert ez majd akkor kezdődhet el, amikor már felnőtt a másik emberrel való szellemi eggyé válásra.
Végül is ugyanaz történik, mint amikor befogadjuk Jézust, akkor eggyé is válunk Vele! E kettő feltételezi egymást! Ha Jézussal egységbe kerülök, akkor ugyanez történik az őrangyalommal kapcsolatban is. Az angyalok Istenből vannak, így akihez az őrangyala szól, ahhoz végső soron az Isten szól! Ezért az őrangyallal is úgy vagyok egységben, ahogy Jézussal vagyok egységben. Úgy, hogy szeretem, mert megismertem!
Igaz, hogy túlnyomó többségében az ember nem az egységre, hanem a különbségre teszi a hangsúlyt. Ezért aztán mindent részleteiben vizsgál, és nem képes egynek látni azt. Pedig valójában csak egy szeretet van. Nem állíthatom azt, hogy külön szeretem az Istent, az őrangyalomat, külön a testvéremet, a felebarátomat, vagy az ellenségemet. Csak egy szeretet van! Viszont ennek megnyilvánulása már egészen más kérdés. De a forrás Egy és ugyanaz.
Az őrangyalok tanításának részeseit, nevezhetjük-e tanítványoknak?
-A párbeszéd résztvevői közül ketten tanítók voltak, hiszen az egyik festészetet, a másik tornát tanított. Ennek ellenére azt tapasztalták, hogy ha más területen is, de van mit tanulniuk. Ezért az őrangyal felszólítása, a tanítvány Isten és emberismeretben való rászorultságának az állapotát fejezi ki azzal, hogy: Kérdezhetsz. Eközben különbséget tesz a kérés és a kérdezősködés között (Le fognak szoktatni a fölösleges kérdezősködésről (Ak.15.old.). Főleg akkor, ha az a fejlődés, a feladat szempontjából fölösleges.
Az, aki éhes a tanításra, az tele van kérdésekkel. Jézus arra szólította fel a tanítványait, hogy: keressétek először az Isten királyi uralmát és igazság(osság)át (Mt.6.33,). Viszont megtalálni, csak kérdések által lehet.
Ez a tanítás pontosan arra mutat rá, hogy az Isten Országát, csak a hittől átjárt, józan ésszel feltett kérdések válaszaiban lehet megtalálni. De nem úgy, ahogy ezt az angyalokkal folytatott párbeszéd résztvevői tették, ami miatt Gittát, az őrangyala így szembesíti: Minden kérdésed önmagadról szólt. Ebben nem hasonlítunk (87 old.).
Végül is a válaszokat minden tanítványnak keresnie kell, mert Nyomorult cserepek vagytok ITAL nélkül. DE AKI VALÓBAN INNI KÉR, ANNAK MEGADATIK (Ak.74.old.). Aki viszont tanítvány, az szomjas az Istenre, mert Ő az abszolút első az életében.
A tanítványnak a valóság megismerésére való törekvését, annak erkölcsi értékét az őrangyal így igazolja: A KÉRDEZŐK KEDVESEBBEK Ő ELŐTTE, MINT A TUDÓK (Ak. 28.old.). Bár az is előfordulhat, hogy az anyagvilágbeli látásmód és gondolkodás területén eltéved a tanítvány is, és azt a választ kapja, hogy: Nem tudod, mit kérdeztél (Ak.32.old.). De AZ IGAZ KÉRDÉSRE JÖN A VÁLASZ (Ak.40.old.).
Csak ez által válik megtapasztalhatóvá az, hogy Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazság(osság)ot, mert megelégülnek vele (Mt.5.6,), mert enni és inni fogják azt a tanítást, aki maga Jézus (és az Ige (hús)testté lett Jn.1.14,).
De csak azok értik valóban Jézus szavait, akik nem a hústest és vér, kenyérben és borban való megjelenülésében (Aki eszi az én (hús)testemet és issza az én véremet Jn.6.54,), hanem a szellemi táplálás értelmezésében gondolkodnak.
Abban, amit az angyal így tanít: MEG KELL RÉSZEGEDNETEK ISTENBEN! EZ A BOR SZIMBÓLUMA. EZ AZ Ő VÉRE (Ak.74.old.), ami arról szól, hogy végső soron bele kell mámorosodni a Jézus által bemutatott és tanított Atyába.
Ezért, aki az Istentől az angyalokon keresztül kérdez, az-az Isten királyi uralmát ismeri meg. Aki meg megismeri, megtalálta! Megtalálta azt a kimeríthetetlen forrást, ahol kivétel nélkül minden kérdésére megkapja a szívet és értelmet megnyugtató választ (Mert a szomjasnak adatik. Mindig adatik Ak.86.old.).
Végül is a tanítás részesei, ez által váltak tanítvánnyá! De ennek a tanítványságnak a lelkülete nem itt a földön alakul ki, hanem az ember magával hozott feladataként jelenik meg az életében. Jó példa erre az, hogy Lili, már a leszületése előtt segítőként vállalta a földi életét, mert az Építő, a Segítő, a sugárzó Erő és a mérve Tevő-nek: „Égi követ” a neved (Ak.232.old.).
Bár az Ak. tanítása szerint a vallásoknak is helyük és feladatuk van, mert megtanítja azokat félni az Istentől, akik még csak egymástól félnek, hogy majd ebből az Istenfélelemből nőhessen ki a félelemnélküliség (Ak.140.old.). Mégis, ennek a négy fiatalnak a tanítványi lelkületét nem a vallásuk, vagy a vallásgyakorlásuk határozta meg.
Azon túl, hogy volt közöttük megkeresztelt (Gitta) és zsidó is (Hanna, József és Lili), és alaposan ismerték a Bibliát, a Bhagavad Gitát és a Lao Tset, nem parkoltak le egyiknél sem, hanem keresők maradtak. De nemcsak keresők, hanem nyitottak is, ami végső soron olyan párosítása az ember szellemiségének, amely lehetővé tette az őrangyaloknak, hogy felvegyék velük a kapcsolatot.