A személy.
A KEGYELEM
Ak.107.old. A LEGNAGYOBB KINCSETEK A SZEMÉLY.
-A teológia értelmezése szerint a személy: értelemmel, érzelemmel és akarattal bíró egyedi létező. A világban nagy zavar van a személy értelmezésében. A jog megkülönböztet, természetes, és jogi személyt. Napjainkban a természetvédelem az állatokat is személyként törekszik elfogadtatni, hogy a nekik adható jogokkal védjék őket a kipusztítástól.
Az Ak. tanításában, Gitta kérdésére: Mi a biztos kulcs arra, hogy megelőzzem a személybe való süllyedést?-a következő választ kapja: Nem süllyedhetsz a személybe, mert benne vagy. Mindnyájan benne vagytok. NEM ELHAGYNI KELL, DE FELEMELNI. A LEGNAGYOBB KINCSETEK A SZEMÉLY.
Látásmódunk szerint a személy, az én-tudatnak az a terméke, amely egyrészt mindenkitől elválasztja, másrészt meg mindenkivel összeköti az egyént.
Ugyanezt az angyalokról nem lehet elmondani, mert az én tudatukat az Istenhez tartozásuk hordozza. Ebben a kapcsolatban nincs semmi, ami a másiktól elválassza, ezért az egység az, ami az Isten angyalait meghatározza.
Végül is az embernél is arról van szó, hogy a mindenkiben megjelenő személy egyedisége, valójában az Atya végtelen sokszínűségének a tükre. Ez pedig az Isten ajándéka. De csak addig, amíg az ember ezt el nem rongálja. Addig, amíg az ember már nem az egységre, hanem a különbségre helyezi a hangsúlyt. Valójában ezzel teremti meg a személyiségének azt a tartalmát, amely nemcsak az Istentől, hanem minden más embertől elválasztja. Ma ezt hívják ego-nak (én-nek). Mi több az ego jelenlétét gondolják az önzés forrásának, ami Gitta látásmódjában így jelenik meg: Megvetéssel gondolom: „Az a primitív önző személy, az a „kis-én”! (Ak.27.old.).
Ezért veti fel Gitta a személybe való süllyedéstől való menekülés problémáját, mire az angyal arra szólítja fel, hogy a személy kérdését ne az ember, hanem az Isten oldaláról lássa és becsülje meg. Amíg az ember anyagtestben van, addig a személy is eszköz, az Isten és önmaga megismerésében. De csak addig, amíg ki nem derül, hogy: Személy, sors, esemény - csak habfodrok a tengeren. (Ak.52.old.).
Mindemellett a kereszténység, a személy fogalmát, az általa használt értelmezésben kiterjeszti még a szellemvilág lényeire is. Oly annyira, hogy az Isten Szentháromsági egységét három külön személyre bontja.
Az igazi zsonglőrködés csak ez után kezdődik, hiszen külön akarattal és tulajdonságokkal bíró személyként kezelik az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, akit inkább Szent Szellemnek kellene nevezni. Mi több, ezt a Szentháromságot egy sajátos értelmezésében befelé háromnak, és kifelé egynek tanítják. Márpedig nem nehéz meglátni azt, hogy az Istent a megnyilvánulásainak elkülönítésével az ember választotta szét három személyre, az által, hogy emberi tulajdonságokkal ruházta fel. Bár a keresztény tanítás szerint az Isten kifelé egy és befelé három (személy), mégis a hitében, és az imájában az ellenkezőjét gyakorolja azzal, hogy befelé egy, és kifelé három személyt fogalmaz meg. Az Atyát, a Fiút és a Szentlelket.