A béke.
A KEGYELEM
Mi a világ békéje?
-Nagy valószínűséggel senkinek sem kell bizonygatni, hogy az emberiség történelme a háborúk története, mivel az önzésből fakadó hatalom, az uralkodás, minden korban csak az erőszak által tudott megvalósulni. Nem nehéz igazolni, hogy még soha nem volt a Földön olyan időszak, amikor valahol ne lett volna harc és háború, legyen az világi, vagy vallási indíttatású. Ebből adódóan a világ békéje, csak két háború közötti fegyverszünet lehet.
Mi Jézus békéje?
-Egyértelműen és pontosan fogalmazza meg az angyal a világ békéjét, miszerint: Béke még sohasem volt (Ak.164.old.). Annak ellenére nem volt, hogy Jézus minden kor, minden emberének tanította azt, hogy: Boldogok a békességszerzők, mert őket az Isten fiainak hívják (Mt.5.9,). Viszont a Jn. 14.27, ben már csak a tanítványainak szólt az a kijelentése, hogy: az én békémet adom nektek. Azt a benső békét, ami nem a körülményekben, hanem a szív Jézushoz tartozásának a biztonságában élhető meg. Abban a biztonságban, ami nemcsak Gittának, hanem minden embernek a legalapvetőbb hiánya: G.: Mi az, ami a leginkább hiányzik bennem, hogy hozzád hasonlítsak? -A biztonság (Ak.35.old.).
Mi az egyház békéje?
-A történelem bizony azt igazolta, hogy az Evangéliumok és a Jézusra hivatkozó egyház béke értelmezése között, akkora a különbség, mint a menny és a pokol között. Addig, amíg Jézus a szeretetből fakadó, az emberért minden áldozatra kész lelkiismeret benső békéjét adja a tanítványainak, addig a keresztény vallások egyházai, az erőszak által is kikényszerített engedelmesség békéjét törekedtek, tűzzel-vassal megvalósítani. Ennek eszközei a kiátkozástól kezdve, a kínzásokon át, az olvadt szurokba mártásig terjedően, elég változatosak voltak.
Napjainkra mindez kényszerűen ’szelídült’ a másvilági kárhozat és pokol, örökké tartó szenvedéseinek a kilátásba helyezésével. Ez a ’béke’, az egyházjogilag is megalapozott engedelmesség által valósítja meg az Istenhez tartozás feltételeit. Rendkívül érzékletesen fogalmaz minderről a Hang a 662-es válaszában: A vallásosság ördöge az egyik legördögibb ördög.
Ez az ördög már a kezdet kezdetén megjelent a II. Móz. 21.24, által, a szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért törvényben, amit kellőképpen megerősít a III. Móz. 24.20,-ban azzal, hogy: Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; a milyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtessék rajta is.
Ebből adódóan a Máté10.34,-ben olvasható: Ne(hogy azt) gondoljátok, hogy békét vetni jöttem a földre, nem békét jöttem vetni, hanem (harci) kardot tanítást, többnyire az erőszak igazolásaként értelmezi az, akinek az érdeke ezt megkivánja. Teszi ezt annak ellenére, hogy Jézus, ezzel a kijelentésével, egyértelműen a személyét érintő szélsőséges véleménykülönbség következményeire utal. Arra, hogy a tettei és a tanítása minden embert színvallásra késztetnek. Ez pedig a családon belül és kívül is, előbb-utóbb vallásháborúkhoz vezet. Ebben a vonatkozásban még az angyal is arról tanít, hogy: Harcot hirdetek, nem békét (Ak.139.old.).
A harc vonatkozásában, még a Hang is előszeretettel értelmezi a Máté 11.12,-ben olvasható: (És) Bemerítő János napjaitól fogva mostanáig az Egek (Istenének) királyi uralma erőszakot szenved és az erőszakosok ragadják el (azt) tanítást annak megfelelően, hogy önmagadon kell benső erőszakot tenned az Isten Országáért. Erőszakot,-a békéért?
Azzal többnyire minden ember tisztában van, hogy a béke egy olyan harmonikus állapot, amelyet az erőszak- és a félelemnélküliség jellemez. Viszont mint egy diagnózist, az angyal azt is megállapítja, hogy: Csak áhítjátok, de nem eléggé (Ak.164.old.). És főleg, nem mindannyian.
2004-ben a kétszázezer áldozatot követelő Indonéziában pusztító cunamit követően, a szentté avatott II. János Pál pápa azt nyilatkozta, hogy az egyház nem tud választ adni arra a kérdésre, hogy miért történnek a világban ilyen katasztrófák. Pedig Jézus, a világban megjelenő minden kérdésre és körülményre válaszul, a szív benső békéjét adja. Azt a békét, amiben a tanítvány, szívet és értelmet megnyugtató választ tud adni, minden felmerülő kérdésre. Mert Arra vagytok teremtve, hogy az Én békém hordozói legyetek.(Hang.531.).
Az is igaz, hogy Jézus ahhoz a kijelentéséhez, hogy az én békémet adom nektek, azt is hozzáteszi, hogy: nem úgy adom nektek, amint a világ adja (Jn.14.27,). Nem is adhatja, mert Az a béke, mely után ti vágytok, az valóban Nálam van. De köreitekben ez a béke nem közismert. (Hang.59.). Főleg azokban a körökben, ahol a békét a békeháborútól és a békehadseregtől várják.
Valahogy úgy, ahogy Ephraïm Croissant, a Nyolc Boldogság Közösség alapítója, aki 1994-ben Medjougorjéba zarándokolt. Ezt a zarándokútját később második megtérésének nevezte. Ekkor úgy érezte, a Szűzanya arra hívja, hogy toborozzon Szeretet-sereget azokból, akik az Ő Szeplőtelen Szívének győzelméért fognak küzdeni a világban. Annak a győzelméért, akit Medjugorjei Szűz Máriának, a béke királynéjának neveznek.
Nyilván telve jószándékkal, Jn.evangéliumának 16.33,-as igerészének ismeretében: Ezeket azért szóltam nektek, hogy bennem békétek legyen. E világban szorongatástok lesz, de bátorodjatok, én legyőztem a világot. (Jn.16.33,), igazolva látták szándékuk Istentől jövő indítékát. Római katolikusként érthető módon, nem kezdtek el azon gondolkodni, hogy vajon miként győzhette le Jézus azt a világot, amelyben azt tanította Önmagáról, hogy: én a világ fénye vagyok (Jn.8.12,). Arról nem is beszélve, hogy nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözítse (megmentse, megtartsa) a világot Általa (Rajta keresztül) (Jn.3.17,). Miközben az evangéliumokban nem találjuk annak igazolását, hogy Jézus úgy üdvözítette volna a világot, hogy legyőzte.
A kereszténység jelenlegi alapgondolata és célkitűzése az, hogy az Isten Országát, itt a Földön a körülményekben valósítsa meg. Ennek feltétele, az e világ országai közötti világbéke megteremtése. A jog területén, a minden embert érintő egyenlőség működése. Gazdaságilag az egyenlő elosztás elvének érvényesülése. Ezért a politikával karöltve, olyan társadalmat kell kinevelni, olyan rendet kell létrehozni, amelyben ezt mindenki önként vállalva és betartva, mint a mesében boldogan él, amíg meg nem hal. Addig viszont mindenkinek joga van megvédeni önmagát. Akár a másik elpusztítása árán is.
Mi az angyal békéje?
-Úgy tűnik, mintha a keresztény hívők valamiféle manipuláció áldozatai lennének, amelyben a Jézus által kínált benső békét, ellentétesnek tanítják az Érte hozott áldozathozatallal és üldöztetéssel. Pedig elég egyértelműen jelentette ki azt, hogy: Ezeket azért szóltam nektek, hogy bennem békétek legyen. (Jn.16.33,). Oly annyira, hogy az őrangyal, mint Jézus békéjének a hordozója és átadója, azzal áldja meg a párbeszéd résztvevőit, hogy: Az én békém szálljon le rátok, mely nem az enyém, hanem az övé (Ak.166.old.). Azzal a felismeréssel ajándékozza meg őket, hogy: Az én békém a te békéd. Az én örömem a te örömed (Ak.164.old.).
Ám ebben az angyal által közvetített békében, már nem az evangéliumokban tanított Jézus békéje jelenik meg. Ez a BÉKE AZ ÚJ REZGÉS.- ami NEM HASONLÍT A RÉGIHEZ (164.old.). Nem hasonlít ahhoz a benső békéhez, amit eddig a tanítványi lelkület határozott meg, mert az őrangyal békéje, egy új szellemi állapotot feltételez. Azt, amelyben az, aki nem találkozik ezzel, azt sem tudja, hogy létezik, mert ez a béke a szívünk legmélyén rejtőzik, és ha az Isten felé fordulásunk által, mint picinyke mustármag, a folyamatos gondolkodás-átalakítás nyitott földjébe kerül, akkor kicsírázik, majd elkezd növekedni. Ez a növekedés maga a boldogság, maga az újat hordozó béke, mert az Istennel való kapcsolatunk mélyebb, és magasabbra ívelő jelene és jövője bontakozik ki benne.
Végső soron mindez azt is tanítja, hogy mindennek nélkülözhetetlen feltétele az, hogy Jézus békéjének valóban bennem kell élnie, mert a benső béke, az Isten örökké újat ajándékozó Élete bennem. Ez az Élet a változás, a még nevén sem nevezhető kiáradása az Istennek. Ez a hazataláltságnak az a teljesebb öröme, ami a különbözőségek dinamikus harmóniájának új kibontakozása, tartalmát tekintve pedig, az ÖRÖKKÉVALÓ rend a fejben. Ez az állandósult gondolkodás-átalakítás.
Eddig azt képviseltük, hogy a tanítványnak mindent meg kell tennie, hogy rend legyen a fejében, mert csak ez által tud rendet tenni Jézus a szívében, amit a Hang 2416-os válaszában így tanít: Legyen bennetek az a törekvés, az a szándék, hogy rend legyen a fejben és rend legyen a szívben.
De ebben az értékrendbe is újat hozott az angyal tanítása azzal, hogy ez a fejben levő erkölcsi rend nem egy lezárt, véglegesnek gondolt változatlan rend. Az, ami már nem hozhat újat.
Ebben az örök változásban, ami az Istenben levés állapota, a nyitottság következménye lesz az-az új rend, amelyben egy mélyebb és lényegretörőbb, tehát még teljesebb magyarázatot lehet találni, minden kérdésre.
Az angyal egy új, tartalmasabb és mélyebb ígéretét adja a békének. Ilyen Béke még sohasem volt, de lesz (Ak.164.old.). Ez az Angyal lelkülete! Az Istenre való teljes és gyermeki ráhagyatkozás, a Benne való biztonság békéje, az a többlet, amit még nem értünk el, de el fogunk érni!!!
Erre a biztonságra, erre a gyermeki ráhagyatkozásra nem én fogok rátalálni, hanem ha nyitott vagyok felé, Ő talál rám. Mert Ő KERES TÉGED. TE CSAK ENGEDJ! (Ak. 42.old.). És eljött Jézus és megállt a középen és ezt mondta nekik: béke(sség) nektek! (Jn.20.19,).