Az ember törvénye és a tudás.
A KEGYELEM
Ak.162. old.: Minden löketik és visszatér. Az ember törvénye más. A tudás eltérítette egy picit.
Ahhoz, hogy megétsük ennek a tanításnak a jelentését, mondanivalóját, minden mondatrészt külön meg kell vizsgálnunk:
Minden löketik és visszatér: Egyetlen lényeget megfogalmazó mondatban van összesűrítve a világmindenség működésének múltja, jelene és jövője. Egyrészt válasz ad arra a kérdésre, hogy folyamatosan táguló, vagy egy ponton túl összehúzódó-e a világegyetemünk. Másrészt pedig választ kapunk arra, hogy mi az ember teremtetettségének Istenből forrásozó rendje. Az, hogy eltávolodjon az Istenből, hogy majd visszataláljon. Ez az eltávolodás maga a teremtés kiáradása, a visszatérés pedig, az ember létezésében rejlő feladata.
Az ember törvénye más: az ásvány, növény, állat, angyal, szeráf azonos azzal, amire az Isten teremtette, amit meghatároz a lényege, a természete. Lényegét tekintve ez a négy teremtett létezési sík egyike sem tud jó, vagy rossz, vagy más lenni, mint az, ami, és aki a teremtés által lett.
Az ember nem ilyen! Az ember képes eltérni az eredeti, teremtett természetétől! Oly annyira, hogy az Ak. 121. oldalán ezt olvashatjuk: Az ember a hitét a föld szülöttébe veti.-Átok tapad hozzá ezért. Az átok a tilalom.-Ha nem volna átok, akkor még mindig tévelyegnétek.
Átok: az Ak.-tanításában azt jelenti, hogy tilos (Ak.121.old.). Bármennyire furcsa, vagy hihetetlen, de ez az átok, a tilos, a kezdetek kezdetétől a szellemi kihívásként jelentkező tudás: Ádám a fényes után kapott a FÉNY helyett (Ak.127.old.). Lefordítva: az ember kezdettől fogva a tudásban látta meg a biztonságát, az Istenre hagyatkozás helyett. Ennek megértéséhez látni kell, hogy az angyalok, akiknek sűrűbb másai az emberek (Ak.65.old.), nem törekszenek semmiféle tudásra. Nem, mert mindent az Istentől kapnak. MINDENT!
Az anyagvilágba merült ember tudásvágyát látszólag a szükség, megvalósulását az önzés táplálja. Miközben az ember minél inkább a tudásban látja a biztonságát, annál inkább távolodik el attól, hogy a hitében találja ezt meg.
Bizony az, aki azt gondolja magáról, hogy ő már nem is hiszi, hanem tudja az Istent, az már nem tanulni, hanem tanítani akar. Viszont az, aki tanulás nélkül akar tanítani, az csak hamis tanító lehet. A földön megszerezhető tárgyi tudás birtokában, erkölcsileg, minden további nélkül el lehet tévedni! Mi több, Ha nem volna átok, még mindig tévelyegnétek (Ak.121.old.). Azt viszont látni kell, hogy az angyal által használt átok szava, nem azonos az ember által használt kifejezés tartalmával.
Az Istenhitet nélkülöző ember csak önmagára és a tudására alapozhat. De ha eggyé válik az ember a Forrással, mert megszerette és megismerte, akkor tanítvánnyá válik. Ekkor már azt teszi, amit az Isten kezdettől fogva vár tőle: RÁHAGYATKOZIK. Isten-gyermekké válik.
Ennek eléréséhez az Isten örök és változatlan törvényén (valóságán) kívül, minden tanítványnak, minden hívőnek és minden embernek egyrészt van közös, és van személyes törvénye.
Közös törvény az, hogy: MINDEN KICSINY SEJT FOHÁSZKODIK. EZEK EGYÜTT: AZ IGAZI ÉRZELEM (Ak.51.old.). De már Más törvénye van a víznek és más a szomjazónak.-A víz az mindig víz.-A szomjas csak néha szomjas (Ak.84.old.)
A közös törvényre kérdeznek a párbeszéd résztvevői azzal, hogy: Miről ismerem fel az azonos törvényűt? –amire a választ is megkapják: HOGY MEGÉRTI SZAVADAT (Ak.134.old.).
Mi több, a törvény sem állandó, mert: Új Törvények jönnek és Új Kegyelem.-Felismered az Újat, a Helyeset, arról, hogy még nincs neve (Ak.97.old.). -Ne higgyétek, hogy van lehetetlen!-A LEHETSÉGES A SÚLY TÖRVÉNYE.-A LEHETETLEN AZ ÚJ TÖRVÉNYE (Ak.185.old.).
A régi törvény: Fák nőnek… kivágatnak… és tűzre vettetnek (Ak.129.old.).- De Az új törvény, az új mérték más (Ak.99.old.).
Ez az új a személyes törvény. Az, amit az angyal az egyik résztvevőnek így tanít: A lámpa, ha nem ég. A lámpa felelős. Ezért gyújtsd az embereket és ne búsulj a sötétségen!-Ez a te törvényed (Ak.138.old.).
De van, amikor az angyal ezt még egyértelműbben fogalmazza meg azzal, hogy: A te törvényed az öröm (Ak.152.old.).
Mindezt a párbeszéd résztvevői gyorsan megértették, amit az is igazol, hogy az egyikük rákérdez: Egyik nap azt hittem, hogy törvényem szerint cselekszem, de nem úgy volt.-Hogy lehet, hogy ezt nem vettem észre? Úgy, hogy: Azt mondtad: „én”. -Vége (Ak.170.171.old.)! Mert, Ha törvényed nevében cselekszel, akkor magadról nem tudsz, nem tudhatsz (Ak.171.old.).
Az ember személyes törvénye a felelőssége is, mert minden személyes törvény, a valóság egyénre szabott vonatkozását jeleníti meg. Azt a közös és személyes valóságot, amit az Isten valósága ölel egybe, hiszen Az Ő törvénye a TELJES, és a teljesben minden benne foglaltatik (Ak.221.old.).
Mire tudom használni a Jézust tanulás által megszerzett tudást?
-Elsősorban a hitem erősítésére. Ezzel párhuzamosan egy olyan ismeretszerzésre, amelynek két mozgatórugója van. Az első, mint szűrő: a hittől átjárt józan ész folyamatos használata. A másik mozgatórugó az a nyitottság, amelyben mindig képes vagyok az első szűrőn átjutott új elfogadására.
A világ jelenlegi fejlődésének nevezett irányában, a tudomány és a tudás az, amitől az emberiség minden problémája megoldását várják. A betegségben az egészségügytől, az ellátásban a kutatók által fejlesztett növényi kultúráktól és technikai eszközöktől. Eközben az ember szellemiségében, erkölcsiségében, mivel nem jobb, hanem rosszabb lett, rohan a végzete felé.
Az ember létében a tudás, mint egyetlen, és az élet minden területére kiterjedő megoldás, az eredeti szellemiségének a háttérbe szorításával járt. Az Istenhez való tartozását tagadó ember, csak az ész és a megtapasztalás együttműködésével kialakult tudására támaszkodva tudja csak megteremteni a biztonságérzetét. Azt az állapotot, amikor a látásmódjának megfelelően, nem szükséges az Istenre hagyatkoznia. Mindehhez ösztönzőleg hatott az ember mindent, és mindenkit megismerni törekvő kíváncsisága.
Még nem ’tudhatta’, még nem érthette azt, hogy: Az értelem zihálva megáll, ahol a hit elindul. Soha el nem éri. Nem nőhet az égig az értelem, mert e világból való (Ak.112.old.).
Ezt igazolja az a tény, hogy a tudásra törekvő tanulás az értelem munkája, ezért a gondolkodásra hat. Bár a Hang 47. válaszában az olvasható, hogy: A szív nem előzheti meg a gondolkodást úgy, hogy szembe kerül vele, ennek ellenére a tudomány fintora az a kísérletekkel bizonyított valóság, hogy a szív meg nem magyarázható módon előbb jut információhoz, mint az agy. Mi több, előbb érzékel történéseket, mint ahogy az még megtörtént volna. Ebből az következik, hogy a gondolkodás, az értelem közreműködésével a szívből ered. Minderre Gitta a következőképp kérdez rá: Hogyan hallhatnám mindig a szívem hangját, anélkül, hogy a fejem beleszólna? (Ak.32.old.). Lilit pedig arra szólítja fel az angyal, hogy: Emeld fel a szívedet Ő hozzá! (Ak.42.old.).
Jézus a tanítványainak nem a gondolkodását alakítja át, mert ezt nekünk kell megtenni, ami azt igazolja, hogy Hozzá akarunk tartozni, Általa akarunk élni. Ezzel teremtjük meg a lehetőségét annak, hogy a gondolkodás-átalakítással szinkronban Jézus átalakítsa a szívünket, mert a szív a meghatározó!
Végül is a tanulás nem más, mint a tudatba való ismeretszerzés. Amit megtanultunk azt tudjuk, így azt nem szükséges hinni. Bár a valóság az, hogy ha nem hiszem el azt, amit tanulok, akkor az, nem válik tudássá.
Jézus azzal szólít fel a tanulásra, hogy alakítsuk át a gondolkodásunkat (Mk.1.15,). Ez az ismeretszerzés az, amelyben ki kell tisztázódnia bennem annak, hogy mennyiben tér el a Jézus által tanított érték és fogalmi rend mindattól, amit az ember alakított ki magának. A Jézust tanulásban a fogalmi és értékrendemet alakítom át ahhoz, hogy Ő egy új szívet, mint törekvésközpontot adhasson. Igen, mert Jézus tanítását végre érteni fogom.
Az értelem az ember gondolkodás-átalakításának az eszköze. Végül is az Isten kivételével, minden és mindenki eszközként áll a rendelkezésemre ahhoz, hogy az Istent és önmagam megismerjem. (Itt minden eszköz. Hang 154.) Az értelem is. Az-az értelem, amely képes elvinni a világosságtól, és még a gonoszságot is meg tudja motiválni.
Az érzelem viszont nem a szív munkája, mert a szív az ember lényege és törekvésközpontja. Az érzelem a lelkület jelenléte, színező eleme. Akkor torzul el a szeretet, a megbocsátás értékrendje, ha az érzelmek túlsúlyba kerülnek a józan értelemmel szemben.
Az e-világi ember az érzelmeiben éli meg a szeretetet, ami azt is jelenti, hogy az érzelmei vezetik az értelmét. Jézus és az angyalai értékrendjében az érzelem szolgálja az értelmet, és nem fordítva.
Amíg az anyagban gondolkodók a vevés világában élnek, addig a Jézus és az angyalok által tanított szeretet mértéke az a szolgálat, ami együtt jár az áldozathozatallal.
A tanulás tekintetében lényegi különbség van, a Jézust tanuló tanítványi, és a közoktatásban résztvevő diák között. A tanítvány azért tanul, mert keresi Jézust. A diák meg azért, mert ahhoz, hogy döntésre alkalmas állampolgár váljon belőle, ismereteket kell elsajátítania. Az előbbi, szívéből nyitott Jézusra, az utóbbi, kényszerből nyitott a tantárgyakra. A tanítvány lelkes örömmel, és növekvő szeretettel törekszik megérteni, és megismerni a tantárgyát, Jézust. A diák (ha törekvő és lelkiismeretes), igyekszik megtanulni azt, amit követelnek.
Viszont a Jézusba vetett hit gyökere az, hogy szeretem Őt. (aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az Atyám Jn.14.21,).
Egy zseni szereti a tantárgyait, egy átlagos diák nem! És mégis, mennyivel több egy tanítvány a zseninél! A tantárgya miatt!